A szobatisztaság kialakulása. A szobatisztaság alakulása és összefüggése a gyermek érzelmi-, szociális- és énfejlődésével. A mechanikus szoktatás módszerének, és a szobatisztaság sürgetésének, erőszakolásának káros következményei

A szobatisztaság definíciója.

A vizelet és székletürítés tudatos kialakulása igen komoly lépés a kisgyermek fejlődésében. Az első olyan elhatározás, amelynek során a kényelmetlenséget is vállalja annak érdekében, hogy a felnőttek rendjébe beilleszkedjenek.

Ennek komoly szociális és szomatikus érési háttere van. Az elhatározásra kb. két éves kora körül jut el, ekkora tökéletesednek az akaratlagos beidegzési záróizom-működések is. Nagyok az egyéni különbségek a gyermekek között.

Az étkezés mellett ez a terület az ahol a legtöbb konfliktus kialakul a felnőtt és a gyermek között.

A törzsi kultúrákban fel sem merül ennek a kérdése, a századfordulón a civilizált világban kezdődött el a szobatisztaság körüli huzavona. Szakmai könyvekben találkozunk a feltételes reflex magyarázattal, a szoktatás bevezetésével, Spooknál az önfegyelemmel kapcsolatban kerül napirendre ez a kérdés.

A legkevesebb nehézségre, kudarcra akkor lehet számítanunk, ha a felnőtt ebben is kezdettől fogva a gyermek aktivitására, együttműködésére és felnőni vágyására épít. Elegendő megismertetni az eszközzel, szívesen próbálkozik és a felnőtt együtt örül vele a sikernek. Ekkor érezheti kompetensnek magát. Ez a módszer a felnőtt részéről több figyelmet igényel, viszont a rendszeres ültetéssel sem lesznek hamarabb szobatiszták. A rendszeres ültetés a feltételes reflexsor kiépítése a gyermekben.

Szobatisztává a szeretett személy kedvéért válik, bölcsődében tehát otthon dől el a szobatisztasága. Ha harmonikus az anya-gyermek kapcsolata nem szokott problémát okozni a gyermek együttműködésére építő szobatisztaság kialakulása. Emellett a játék, beszéd, mozgás területén is a támogató, megbecsülő szeretetre van szüksége.

Vannak, akik túl korán kezdik el a bilire ültetést. Azt a gyermeket, aki még nem tud ülni és felállni -akár családban, akár intézményben- súlyos hiba bilire ültetni. Ezek a gyermekek testileg még nem érettek, fejlettek ehhez, ültetésük maradandó zavarokhoz vezethet.

A hosszú ideig ültetés hatására olyan feltételes reflex alakul ki nála, hogy csak huzamos üldögélés után tudja szükségletét elvégezni. Eközben azonban a kisgyermek unatkozik, s előbb-utóbb játszani kezd a nemi szervével. Helytelen az is, ha arra szoktatjuk, hogy játsszon bilizés közben játékeszközzel. Az arra hajlamos gyermeknél végbél-előreesést okozhat a tartós bilin ülés.

Gyakori, hogy addig nem veszi fel a felnőtt, amíg el nem végzi a dolgát. Percenként felkapkodja, majd visszaülteti, ami a gyermekből ellenérzést, dacot vált ki. Ekkor visszatartja a szükségletét akár korlátlan ideig is.

A gyermek fejlődését súlyosan károsítja, ha akarata ellenére, a fejlettségénél hamarabb a felnőtt kényszerítésére lesz szobatiszta. Súlyos, hosszantartó pszichoszomatikus károsodás lesz a következménye. Vizelési, székelési nehézségek, rendellenességek alakulnak ki, nem múló félelem, szorongás jelentkezik. A dadogás, éjszakai felsírás, nyugtalanság, ideges tünetek, a gyermek agresszivitása mind a felnőtt erőszakos magatartásának következménye.

A szobatisztaság kialakulását nehezítő körülmények intézményekben. A szobatisztaság kialakulását támogató gondozónői magatartás jellemzése

A szobatisztaság kialakulásához nagyon jó személyi kapcsolat kell a kisgyermek számára, a biztonságot nyújtó szeretett felnőtt támogató, megértő, segítő magatartása.

Szobatisztává a szeretett felnőtt kedvéért válik a gyermek. A legnagyobb nehezítő körülmény intézetben a felnőtt fluktuáció. A felmenőrendszer és a saját gondozónő rendszer jó alkalmazásával tudatos odafigyeléssel kialakítható a szeretetkapcsolat, de még így is rövidebb az együttlét, a mindennapos egymásra figyelés zavartabb.

A bölcsődében a legnagyobb gond a szülők szoktatási nézetei. Otthonról már vagy kialakított rendszeres bilire ültetéssel érkezik, vagy úgy, hogy ráfogják szobatiszta.

A szobatisztaság kialakulása komoly lépés a kisgyermek szociális fejlődésében. Ez az első elhatározás, amelynek során kényelmetlenséget vállal annak érdekében, hogy a felnőttek rendjébe beilleszkedjen.

a gyermekek között nagy az egyéni eltérés, van aki egyik napról a másikra szobatiszta lesz, van aki a sikertelenség és sikerek váltakozása után fokozatosan alakul ki.

A legkevesebb kudarcra, a legzavartalanabb fejlődésre akkor számíthatunk, ha a felnőtt a kisgyermek együttműködésére és felnőni vágyására számít. Elegendő megismertetni az eszközzel, szívesen próbálkozik és a felnőttel együtt örül a sikernek. Megkönnyíti a gyermek számára ez a felnőttmagatartás, hogy elhatározásra jusson, lerövidíti a próbálkozás időtartamát, megkíméli az eredménytelen bilin üldögéléstől, és attól az érzéstől, hogy kudarcot vallott, hogy elégedetlenek vele.

Sok tapintattal támogathatjuk a szülőket és a gyermekeket, tanácsolhatunk a szülőknek, hogy hogyan segíthetik a gyermekük szobatisztaságának kialakulását. Csecsemőotthonban a gondozónőjéhez fűződő kapcsolatban valósul meg, segíthet, ha aktív részese lehet a folyamatnak (kiöntheti a bilit, lehúzhatja a wc-t, ő veheti elő a bilit).

A bizalom jele, ha egy-két siker után nem adnak rá pelenkát, de ez csak akkor jó, ha bizalmat érez és nem sürgetést. Nagyon vigyázni kell ezzel, mert kudarcnak élheti meg, ha nem tud megfelelni ennek a bizalomnak.

A fejlődés összes területén éreznie kell a felnőtt támogató, segítő, demokratikus attitűdjét a szülőnek, nevelőnek. Csak ott valósulhat meg simán, ahol a gyermek sok más kérdésben is szabadon dönthet, ahol a felnőttek gyermekközpontúak.

A merev, rendszeres ültetésnek több a kára, a gyermekben mély nyomokat hagyhat. Vannak felnőttek, akik túl korán kezdik a gyermek szoktatását, de gyakori az is hogy túl sokáig ültetik a bilin. Olyan feltételes reflex alakul ki a gyermeknél, hogy a későbbiekben is csak hosszas üldögélés után tudja elvégezni dolgát. Közben a gyermek unatkozik, rengeteg időt elvesznek tőle az aktív tevékeny időből. Gyakori még az is, hogy addig nem veszik fel, amíg bele nem végzi a dolgát a bilibe. Ez a gyermekből ellenkezést vált ki, megrontja a felnőtt-gyermek kapcsolatot, dac alakul ki nála. A dacos gyermek pedig visszatartja szükségletét szinte korlátlan ideig.

Intézetben a csoportos biliztetés nem veszi figyelembe a gyermek egyéni szükségletét. Sem intézményben, sem családban nem szükségszerű, hogy a gyermek akarata ellenére bilire legyen kényszerítve.

A gyermeket súlyosan károsítja, ha fejlettségénél hamarabb, a felnőtt akaratára , erőszakosságától kényszerítve lesz szobatiszta. Súlyos, hosszantartó pszichoszomatikus károsodás a következménye, vizelési, székelési nehézségek, félelem, szorongás, dadogás, éjszakai felsírás, nyugtalanság, agresszió, ideges tünetek.

Felhasznált irodalom:

Pikler Emmi (szerk.) 1978. Az egészséges csecsemő és gyermek fejlődése és gondozása 2. kiad. 1-3 köt. Bp. Medicina. (E.ügyi szakiskolák tankönyve)

Tardos Anna (szerk.). 1982. Szöveggyűjtemény a csecsemő és kisgyermek szakgondozónők részére Bp. Egészségügyi Szakdolgozók Központi továbbképző Intézete.

Tardos Anna: Jegyzet a bölcsődei és csecsemőotthoni gondozónők számára. Egészségügyi Szakdolgozók Közp. Továbbképző Intézete, Bp. 1982.

Cole, M. - Cole, S.R.: Fejlődéslélektan. Osiris, Budapest, 1997

Falk Judit - Tardos Anna 1982. Tipegő. A „Családok Könyve 1982.” c. kötetben, Bp. Lapkiadó Vállalat