2. Öltések

Egyedül Carlislemarad nyugodt, kikülte Emmettet és Rose-t, hogy kísérjék ki Jaspert. Jasper továbbra is vadul vergôdött Emmett sziklaszilárd szorításában. Edward a szokásosnál is fehérebb arcal ugrott Bella mellé, hogy testével fedezze. Bella észrevette, hogy Edward nem lélegzik mellette. Esme is kiment Jasper után kezét a szájára és az orrára tapasztva. Esme arcán szégyen égett. Carlisle gyorsan odasietett Bellához, hogy megnézze a sebeit. Carlisle a fehér abroszból leszakított egy hoszzú darabot, hogy elszorítsa az eret ami Bella sebét táplálta. Carlisle megkérdezte Bellát, hogy bevigye-e a kórházba vagy kezelje náluk. Bella azonnal rávágta, hogy azt szeretné, hogy itt lássa el Carlisle a sebét, mert az egészet elakarta titkolni Charlie elôl. Bellát kivitték a konyhaasztalra és Alice hozta a doktori táskát. Edward óvatosan lerakta Bellát de továbbra is megtartotta a merev védelmezô testtartását és továbbra sem lélegzett. Bella mondta Edwardnak, hogy elmehet de Edward nem engedett, végül Carlisle szólt rá, hogy nézze meg Jaspert. Edward halk léptekkel kiszaladt a hátsó ajtón. Végül Alice is föladta és kiosont a szobából.Carlisle folyamatosan szedte ki a sebbôl az üvegszilánkokat. Bella megkérdezte Carlisletól, hogy hogyan tudja elviselni a vérszagot kísértés nélkül. Carlisle elmondta, hogy már szinte alig érzi a vér szagát és ezt a sok-sok év gyakorlata teszi. Carlisel összevarrta a sebet és bekente fertôtlenítôvel. Carlisle a piszkos gézt és az üvegdarabokat belerakta egy kristálytálba és meggyújtotta. Míg Bellával beszélgetett elmondta többekközött azt is, hogy Edwarrd is hisz abban, hogy létezik Isten és a mennország és a pokol is, de abban már nem hisz, hogy a vámpíroknak lenne halálon túli élet mivel Edward szerint a vámpíroknak nincs lelke. Bella rádöbbent, hogy ezért nem akarja Edward átváltoztatni, és felhozta, hogy Carlisle is átváltoztathatja ám Carlisle csak elmosolyodott és annyit mondott, hogy ezzel a témával kapcsolatban Edwardal kell dûlôre jutnia.

“-Ebben a dologban vele kell dûlôre jutnod!Ez az egyetlen, amiben nem vagyok biztos. Azt hiszem, hogy a legtöbb szempontból a lehetô legtöbbet hoztam ki abból, amim volt.De vajon helyes volt-e másokat is erre az életre ítélnem?Ezt az egyet nemtudom eldönteni. . . . Edward édesanyja segített benne, hogy elhatározzam magam!

-Az édesanyja?

-Igen. Elizabethnek hívták. Edward édesapja, mellesleg ôt is Edwardnak hívták, egy pillanatra sem tért magához kórházban. Ôt már az influenza elô hulláma elvitte. De Elizabeth szinte végig magánál volt. Edward nagyon hasonlít rá, Elizabethnek ugyanolyan furcsa, bronzos árnyalatú haja volt, és a szeme is pont ugyanolyan zöld volt, mint Edwardé.

-Edward szeme zöld volt?

-Igen…Elizabeth állandóan a fia miatt aggódott. Megpróbált fölkelni a betegágyából, hogy ápolja, veszélyeztetve a saját gyógyulását. Azt hittem, elôször a fiú fog elmenni, annyival rosszabbul volt, mint az édesanyja. Aztán az asszonynak nagyon gyorsan vége lett. Éppen lement a nap, és én megérkeztem a kórházba, hogy leváltsam azokat az orvosokat, akik egész nap dolgoztak. Akkoriban nagyon nehezemre esett a színlelés, mert annyi munka lett volna, és nekem igazából nem volt szügségem piehnésre. Gyûlöltem, hogy haza kellett mennem a házamba, elrejtôznöm a sötétbenn, és úgy tenni, mintha aludnék, amikor a kórházban az emberek sorra haltak. Elôször Elizabethhez és a fiához mentem. Megkedveltem ôket, pedig tudtam, hogy ez veszeledelmes dolog, hiszen az emberi élet olyan törékeny. Rögtön láttam, hogy Elizabeth állapota rosszabbra fordult. A láz most már csillapíthatatlanul tombolt a testében, és az asszony már túl gyönge volt, hogy tovább küzdjön. Mégsem tûnt gyöngének, amikor fölnézett rám a kórházi ágyából. ,,Mentse meg!”, parncsolt rám rekedten, mert beteg torkától már csak rekedt suttogás tellett. Megígértem, megteszek mindent, amire képes vagyok, és megfogtam a kezét. Olyan magas láza volt, hogy valószínûleg nem is érezte, mennyire hideg a kezem. Az ô forró kezéhez képest minden más hidegnek tûnt.,,Muszály megtennie”, erôsködött, és olyan erôvel ragadta meg a kezem , hogy már azt hittem, mégiscsak átvészeli a krízist. A szeme keményen csillogott , mint a kô, mint a smaragd. ,,Meg kell tennie érte mindent, amire csak képes! Amire mások nem képesek azt is megkell tennie az én Edwardomért” Megrémültem. Olyan átható tekintettel nézett rám, hogy egy pillanatig biztos voltam benne, hogy ismeri a titkomat. Aztán a láz legyûrte, és soha többé nem tért magához. Meghalt, alig egy órával azután, hogy azt követelte tôlem, mentsem meg a fiát. Ekkor már évtizedek óta játszottam a gondolattal, hogy társat teremtsek magamnak. Legalább egyetlen olyan lény legyen a világon, aki igazán olyannak ismer, amilyen valójában vagyok, és nem annak, akinek tettetem magam. De mindaddig soha nem tudtam megyôzni magam, hogy jogom lenne azt tenni valakivel, amit velem tettek. És Edward ott feküdt, haldoklott. Napnál világossabb volt, hogy már csak órái vannak hátra. Mellette pedig ott feküdt az anyja, és az arca valahogy nem volt békés, még halálában sem. Elizabeth szavai ott visszhangoztak a fejemben. Vajon hogy jöhetett rá, mire vagyok képes? És vajob van olyan asszony aki ilyen sorsot szánna a fiának? Edwardra néztem. Még ilyen súlyos betegen is gyönyörû volt. Volt valami jóságog és tiszta az arcában. Ha fiam lenne, gondoltam, azt szeretném, ha ilyen arca lenne. Annyi év habozás után most végrecselekedtem, egy hirtelen elhatározástól vezérelve. Elôször kitoltam az anyát a halottasházba, aztán visszajöttem érte. Senki sem vette észre, hogy még lélegzik. Nem volt elegendô kéz és szem ahhoz, hogy akár csak a felét is észevegyék annak, amire a betegnek szükségük lett volna. A halottasházban nem volt senki, legalábbis senki élô. Edwardot kicsempésztem a hátsó ajtón, és a háztetôk fölött hazavittem az otthonomba. Nem tudtam biztosan, mit kell tennem. Végül úgy döntöttem, hogy ugyanolyan sebeket ejtek rajta, amilyeneketrajtam ejtettek sok száz évvel korábban Londonban. Késôbb ezt nagyon megbántam. Így sokkal tovább tartott, és sokkal fájdalmasabb volt, mint feltétlenül szükséges lett volna. Azt viszont soha nem bantam meg, hogy megmentettem Edwardot.”

Carlisle felajánlotta Bellának, hogy hazaviszi ám Edward közbelépett és mondta, hogy majd ô, viszont elôbb felküldte Bellát Alicehoz, hogy kapjon egy olyasmi kék pólót mint amilyen volt, mert a másik pólóját összevérezte.

,,-Nagyon felzaklatta a dolog.

-Igen- bólintott Carlisle. –Ma pontosan az történt, amitôl a legjobban fél. Veszélybe kerültél, és éppen azért, mert mi azok vagyunk, amik.

-De nem az ô hibája.

-Nem is a tiéd.”

Esme ezalatt tömény hypóval mosta a padlót amit Bella összevérezett. Jasper nagyon haragudott magára. Csalódott magában. Számára ez nagy kihívás,és gyûlöli, ha gyengének kell éreznie magát. Edward és Bella indulni készültek amikor Alice gyorsan odadobta az ajándékokat amiket kapott. Amíg beültek a kocsiba nem beszéltek egymással. Bella úgyérezte beleôrül ezért rászólt Edwardra, hogy mondjon már valamit.

“-Mit akarsz mit mondjak?

-Mondd, hogy megbocsátasz nekem!

-Hogy megbocsátok neked? Mégis miért?

-Ha jobban vigyázok, semmi nem történt volna.

-Bella te mindössze fölsértetted az ujjadat a csomagolópapír élével, ezért aligha érdemelsz halálbüntetést.

-De azért mégiscsak az én hibám.

-A te hibád? Ha Mike Newtonék házában vágod meg magad, Jessica, Angela meg a többi normális barátod társaságában, mi a legrosszabb, ami történhet? Mondjuk, nem találnak neked ragtapaszt? Ha ott magadtól megbotlasz, és beleesel egy halom üvegtányérba, magadtól, és nem azért mert valaki belelök, akkor mi a legrosszabb, ami történhet? Összevérzed a kocsi ülését, amikor bevisznek a baleseti ügyeletre? Mike Newton fogta volna a kezed, mialatt összevarrják a sebedet, neki nem kellett volna egész idô alatt küzdeni a kísértéssel, hogy rád vesse magát és megöljön! Nehogy eszedbe jusson magadat hibáztatni Bella! Attól csak mégjobban undorodnék magamtól.”

Bella megkérte Edwardot ,hogy maradjon északára. Edward nem engedte Bellának, hogy ô nyissa ki a csomagolást, ezért Edward nyitotta ki az ajándékokat.. Carlisletól és Esmetôl 2 db repülôjegyet kapott Jacksonvill-be, egyet Edward nevére és egyet a saját nevére. Edward és Alice ajándéka pedig egy CD volt amin Edward saját szerzeményei szerepeltek.